By | 2017 április 17.

Furcsa szóösszetétel a magyar fülnek, de meg fogjuk szokni ugyanúgy, mint passzívház, az ökologikus építészet, napház kifejezéseket. Évszázadokkal ezelőtt az épülettípusok jobbára három részre tagozódtak. A várak, paloták az uralkodók lakhelyéül szolgáltak, a templomok a közösségi érintkezés helyszínei voltak, a lakóházak az egyszerű emberek élőhelyei voltak. Később megjelentek a városok, azokban a többszintes épületek is, üzletek is épültek a piactér helyett-mellett. Mindegyik megegyezett azonban abban, hogy bármilyen csőhálózat igen ritkán fordult elő bennük. A technika, az ipar fejlődésével párhuzamosan megjelent az a törekvés is, hogy egyre inkább a lakóhely otthonná váljék, ami kényelmes, meleg, tehát a pihenés színtere legyen. Az élet másik felét már a munka töltötte ki, amelynek célja az alapszükségletek kielégítését jelenti, profán megfogalmazással: azért dolgozunk, hogy eltarthassuk a családot és a lakóhelyül szolgáló épületet a hozzátartozó infrastruktúrával. Keresetünk a rezsire és a megélhetésre fordított összegeket jelenti. Hogyan jön ide ez? – kérdezhetik. Végül is a válasz egyszerű: napjainkra az energia ára, az építőanyagok ára magasra szökött, a lakásunkkal, házunkkal szemben támasztott követelményeink nem kevésbé. Életmódunk polarizálódásával egyre többet dolgozunk és ennek ellensúlyozására egyre inkább semmit sem akarunk otthonunk működtetésével foglalkozni. Ez a tendencia vezet oda, hogy otthonainknak egyre szebbeknek, kényelmesebbnek, biztonságosabbnak kell lenniük amellett, hogy energiafogyasztásunk is jelentősen csökkenjen. Ezt a látszólag antagonisztikus tűnő ellentétet oldhatja fel az építészet és az épületgépészet összefogása. Megnyilvánulása az építészeti stílusokban jelenik meg. Ősi, ám új kifejezéssel ellátott módja a bioklimatikus építészet. A bioklimatikus építészet már nem csak a lakótér és a szociális helyiségek, vagy a tárolók elrendezésével foglalkozik, hanem az építészet tárházával elősegíti az optimális energiafelhasználást, a kényelem növekedésével, a komfort-érzet emelésével párhuzamosan. Hogyan is valósul meg ez? A bioklimatikus építészet figyelembe veszi elsősorban a Nap járását, de az uralkodó szélirányt, a domborzati viszonyokat, az épület mellett helyet kapó egyéb létesítmények (pl. medence) adottságait is. Kialakítható olyan épület, amelynek beruházási igénye nem nagyobb egy hagyományos épületnél, azonban élhetőbb, energiatakarékos, kényelmesebb. Alapvető szükséglet a kiváló hőszigetelés, hiszen ezen belül a fal már lehet akár vasbeton, vagy akár fémszerkezet is. A hőszigetelés feladata tehát az, hogy az épület belső terét hőtechnikailag függetlenítse a külső tér hőmérsékleti viszonyaitól. A falak feladata a belső tér mechanikus elhatárolása a külső tértől, a felső szintek és tetőszerkezet megtartása. A statika tudományát alkalmazva az építészek alakítják ki a szerkezeteket. Különleges formák, alakzatok képezhetők, ám bármilyen is az, a hőszigetelés csökkenti a fűtési és hűtési energia-szükségletet. A második legfontosabb az épület tájolása és a tájolásnak megfelelő falrészek kialakítása, a nyílászárók elhelyezése. Dél felé kell néznie a nagyobb hőigényű helyiségeknek, az északi oldalon kell helyet kapnia a kamrának, a tárolóknak, amelyek a legalacsonyabb hőmérsékletet igénylik. (Egy megjegyzés: a WC-nek nem szabad hidegnek lennie, ez rossz beidegződés, üljön 16-18 fokban az, aki szeret dideregni! 🙂 ) Hasonló módon a nagy üvegfelületek a déli részen, egészen kis ablakok az északi falon legyenek, ha egyáltalán szükségesek. A harmadik dolog a passzív hőnyerési eljárások, melyeknek az a célja, hogy a fűtési és szellőztetési igényt a lehető legkevesebb külső energiamennyiséggel lehessen kielégíteni. A passzív (null-energiás) házak igen kicsi fűtési energiát igényelnek, ám szellőztetésre hővisszanyerő gépet kell alkalmazni. Passzív hőnyerő a télikert, ami a déli homlokzat elé kerül s mintegy levegős napkollektor aktívan részt vesz a fűtésben, szellőztetésben. Továbbfejlesztett különleges megoldás a Trombe-fal, amely nem télikertként, hanem fűtő és szellőztetőműként működik. A nyitható üvegfelület mögött egy vastag fűtőfal található, melyen alul és felül nyitható-zárható
szellőzőnyílások kaptak helyet. Ezen nyílások nyitási-zárási kombinációjával szabályozható a fűtés és a szellőztetés. Alkalmazható a talajban elhelyezett légcsatorna a nyári hűtésre és a téli előfűtésre. Ez mintegy talajkollektor a kb. két méter mélyen viszonylag állandó hőmérsékletet használja fel az előbb említett feladatra. Egy különleges módja a világítási energiamennyiség csökkentésének a fénycsatornák, melyek hideg napfényt juttatnak az épület belsejébe. Működésük egyszerű, a napfény egy a tetőn elhelyezett üvegfelületen, tükrös belső felületű csövön jut az épület mennyezetében elhelyezett üvegfelületen keresztül a beltérbe. Természetes világítás létére persze nem tudja ellátni az éjszakai világítást, de alkonyatig mindenképpen jól alkalmazható. Az aktív hőnyerők lehetnek levegős napkollektorok fűtésre, folyadékos napkollektorok használati meleg víz előállítására és fűtéskiegészítésre, geotermikus hőszivattyúk szintén ezekre a feladatokra, de az automatikus redőnyök idetartoznak, melyek a belső és külső hőmérséklet összehasonlítása révén vezérléssel önállóan zárják és nyitják a napsütés útját. Ide sorolható még a motorokkal működtetett árnyékoló hőszigetelő fal is, ami az automatikus redőnyökhöz hasonlóan működik éjjelre elzárva a hőkiáramlás útját. Sok eszköz fellehető még az épületeink jobbá-tételéhez, fontos, hogy az építészek és az épületgépészek is merjenek nagyot álmodni jövőnk érdekében. Itt kérek elnézést az építészektől, hogy belekontárkodok az ő szakmájukba, művészetükbe, de éppen ideje lenne az összefogásnak a megrendelőink érdekében!

Print Friendly, PDF & Email

Megosztom: