By | 2017 augusztus 6.

Az utakon szörnyen viselkedünk. Sajnos ez tény.

Leginkább nem veszünk tudomást arról, hogy más is szeretne közlekedni. Na de miért is mondom ezt?

Legtöbbünknek csőlátása van, megspékelve az előzékenységnek nevezett önző pontgyűjtögetéssel. Hah, miket mondasz emberfia!

Igen, meg is magyarázom. Rossz lelkiismeretünktől vezérelve, vagy csak egyszerűen csak azért-mert-megtehetem-érzéstől eltelve pontokat akarunk gyűjteni jóistennél, gólokat rúgni a felettünkállóknál, vagy csak szeretünk oktató-rendőrködni, elvetemült módon lemondunk előnyünkről, remélve, hogy nyerésben vagyunk. Ám mind effajta törekvésünk közben nem pillantunk a tükörbe, bár láthatnánk, hogy mögöttünk csinos kis sor alakult már ki, mely sornak tagjai átkozva rázzák kezüket, olykor-olykor még a kürtöt is megszólaltatják kifejezve elégedetlenségüket. Mivégre is ezek a butuskák türelmetlensége???

Lehet bármi: pisilni kell, siet a munkahelyére, vissza akar érni oda, rohan a gyerekért, aki megsérült, szalag a mamájához, mert rosszul van, stb., sorolhatnám végestelen végig naphosszat. Hát ki is vagyok én, hogy feltarthassam őket???

Persze, lehetséges, hogy akit elengedek, az is sietne, de gondoljuk csak végig: ahhoz, hogy elengedjem, lassítok, megállok, intek neki, villogok, talán errefelé is néz. Felfogja, kuplung-egyes-gáz, majd elindul, megkeresi a vészvillogót, megköszön és végre halad.

Mi történik, ha nem engedem el? Elsuhanok többedmagammal előtte villámgyorsan, utánunk senki, addig ő elkészül a kuplung-egyes-gázzal és már be is sorolt, vagy elhúzott a dolgára. Szerintem egyszerű.

Hasonló a helyzet, ha nem kereszteződésben autózunk, itt is miénk az út! Lesz.rom, annyival megyek, amennyivel csak akarok! Mindenki kapja be! Pedig ha lassan mész, feltartod a nyavalyásokat, bele sem gondolsz abba, miért is sietnek. Pl. haldoklik a szerette, még szeretné hallani az utolsó szavait, vagy viszi az imádott nőt szülni etc-ect. Te meg nem sietsz haza, mert spenót van otthon, amit utálsz, összevesztél a pároddal és nem akarsz újabb konfliktust, vagy csak akármiért is. Érzed a lényeget? Hogy van jogod mások életét hátráltatni?

Lehet “sétálni” autóval, csak akkor húzódj le az út szélére, segítsd a rohanót, biztosan meg van az oka rá.

Szörnyen viselkedünk az útjavításoknál, a baleseteknél, de még a koccanásoknál, sima műszaki hibáknál is 🙁 Lelassítunk, bámészkodunk, a 80-as korlátnál is csak 30-cal vánszorgunk, hogy MI láthassuk a másik nyomorult sorsát. Neki nem segítünk, ám a mögöttünk levőket feltartjuk, akár 5-15km-es sorokat is generálva. Ráadásul tudva tudjuk, hogy pl. az autópályáról nem szökhetünk meg.

A lezárt sávból beengedést pedig nem is tudjuk mifene 🙁

Másik borzalom a körforgalom, amit nem tudunk használni, mert ijesztő lehet, hogy nem tudsz elsőbbséget adni annak, aki nem is közeledik! A “mackósajt” nevű táblánál nem kell megállni, csak akkor, ha jön valaki.

Mindenki azt gondolja, hogy ez csak pár pillanat, semmi sem történik, de ekkor jusson eszedbe, hogy mögötted sietnének és nincs dolgod vele, hogy miért is!

Menj át egy nem létező határon pl. az osztrákokhoz és meglepetést tapasztalsz: beengednek, nem villognak, nem mondanak le az elsőbbségükről, ezek a lököttek tudják, mindenki közlekedni akar. Nem is tudják feldolgozni, hogy te lemondasz az előnyödről, gyanús vagy, mit is akarsz??

Print Friendly, PDF & Email

Megosztom: