Fűtés szerelés – fűtéstechnika

Örök a vita azon, hogy melyik a jó épülettípus (rétegszerkezet). A viták jobbára abból adódnak, hogy a vitapartnerek milyen házban nőtt fel, mert hát ugye az az ideális. Tegyünk picit rendet! A falazat anyaga azt befolyásolja, hogy mekkora lesz a falak alkotta anyagtömb hőtehetetlensége. A hőtehetetlenség annyit tesz, ha fűtünk “ezerrel” nagy mennyiségű anyagot, az lassan melegszik, mert át kell melegíteni a rengeteg anyagot, ám ha átmelegedett, igen lassan hűl ki, sokáig nem kell fűteni. Miért jó ez? A válasz az, hogy az életmódnak megfelelően kell kiválasztani az épület szerkezetét. A nagy tömegű falazatok akkor jók, ha folyamatosan, keveset fűtve mindig lakják az épületet. A másik véglet, a könnyűszerkezetes épület pedig akkor hasznos, ha a család a napnak csak egy részében van otthon. A könnyűszerkezetes épület hőtehetetlensége kicsi, így a fűtési energia gyorsan hőfok-emelkedést generál, kereszthuzatkor gyorsan hűl és gyorsan vissza is melegszik. A vályog nagyon lassan melegszik, nagyon lassan hűl ki, ebből adódóan a nyár fele jó hűvösben telik benne, ám, ha átmelegedett, akkor késő őszig is meleg tud lenni. A betáplált fűtési energia eloszlására is ez jellemző, sokáig kell fűteni, mire eléri a kívánt hőmérsékletet és utána sokáig nem is kell fűteni. A túlfűtés és a túlhűtés korrigálására nagy mennyiségű energiát kell befektetni. A könnyűszerkezetes ezzel szemben gyorsan és pontosan szabályozható. Nagy előnye az, hogy távollét esetén nem kell fűteni, csak egy minimális hőmérsékletet tartani, hazaérve órák alatt meleget lehet “csinálni”. A fel nem használt energiát ugyebár nem kell megvásárolni, ami nem kerül pénzbe. A szélsőség a passzív ház, amiben a falak tömege kicsi a hőszigetelés mennyisége igen nagy. Gyakorlatilag független a külső hőmérséklettől a benti hőfok. Ennél a típusnál megfordul a szabályzási metódus, nem is a külső hőmérséklet a fontos, hanem a belső, mert a szobák hőmérséklete már erőteljesen függ a bent tartózkodó lakók energiatermelésétől, ill. az egyéb hulladékhő-forrásoktól (sütés, főzés, fürdés). A hőmérséklet szabályzásához már szükséges az aktív szellőztetés és hővisszanyerés. A visszanyert hőből meleg víz is előállítható pl. hőszivattyúval. Természetes érzés az, hogy a gazdaságos épülettípus a passzív megoldás felé van valahol, mert minek energiát venni folyamatosan a hűtéshez-fűtéshez, ha van rengeteg hőszigetelés. (Gondoljon csak bele, hogy mire is jó a takaró az ágyban, vagy a hálózsák a sátorban!) Ám azt mindenképp le lehet szögezni, hogy a fal statikai, szerkezeti elem, nem hőszigetelés. A hőszigetelés célja pedig az épület működésének gazdaságossá tétele. <u>Fűtési rendszerek No de most lássuk a fűtési rendszereket, amelyek különböznek egymástól, bár mindegyik célja az, hogy otthonaink, munkahelyeink kényelmesek és jók legyenek, hogy ne vonja el figyelmünket a didergés, vagy az izzadás családunktól, vagy tevékenységünktől. Éghajlatunkon a fűtési szezon hat hónap körül van, tehát nem jelentéktelen dolog a fűtés. Néhány évtizede az épületgépészet leginkább csak intézményi szinten létezett, mert a lakóházakra nem igen fordítottak gondot, oda elég volt a víz, gáz, fűtésszerelő is (a vizet és a gázt nem is lehet szerelni :-)). Később megjelent az otthonokban is a klíma-berendezés (ami persze csak léghűtő eszköz, ami tud fűteni is már). A modern épületekben már jelen van a légkezelő is, sőt megjelentek pár éve az épületfelügyeleti rendszerek is. Az épületfelügyeleti rendszerek ellenőrzik az épület működését. A modern épületek, lakóházak már nem csak egyszerű házak, hanem mesterséges intelligenciával rendelkező organizmusok, melyek a lakók szolgálatában állnak minden egységükkel. A csontozat a falak, a bőr a hőszigetelés, az érrendszer a csőhálózat, a szív a szivattyúk, az agy az épületfelügyeleti rendszer, a táplálék az energia. Mindezek dolga, hogy nekünk, a fejlődő és élő magzatoknak biztonságos környezetet biztosítson. Egy nem stimmel az analógiában: mi fizetjük a számlákat, ezért nem engedhetjük, hogy az organizmus nagyra hízzon energiából, nekünk a karcsú, optimálisan működő szervezet szükséges, az otthonunk. Az épületgépészet célja tehát ez, ezért nem lehet már kihagyni a tervezést, beszabályozást otthonaink építésekor, az időszaki ellenőrzéseket, és az energiafelhasználás optimalizálását. A folyamatos fejlődés folyamatos megújulást követel.

Radiátoros fűtés

Természetesen olcsó, bár igen drágán is lehet radiátorokat vásárolni, ám a működés szempontjából a drága radiátor egyenértékű az olcsóval, csak szebb. Egyébként az ideális hőleadó felület a feketetest sugárzó, ami, mint nevében benne van, fekete. Radiátor feketében? Ugye elképzelhetetlen. Tovább! A radiátoros fűtés működéséhez 50-90°C hőmérséklet szükségeltetik. Rögtön be kell, hogy lássuk, a vizet kisebb hőmérsékletre melegíteni kisebb energiát igényel. Itt az első gond a radiátorokkal. A másik, hogy ha nagyobb radiátorokat teszünk a szobába, alacsonyabb hőmérsékletű vízzel is fűthetünk, de igen nehéz rávenni a levegőt, hogy alacsony hőmérsékleten keringeni kezdjen a szobában. Jellemző módon kb. 40°C alatt nem teszi, amit szeretnénk tőle. Ekkor már nagy felületű radiátorokról beszélhetünk. További hátránya, hogy az ablak alatt helyet kapó eszköz hősugárzása erőteljesen melegíti a mögöttes falat, a fal túloldalán a külső környezetet. Ez persze nem a mi dolgunk, azt a természetnek kell elvégeznie. Készítettem néhány ábrát a könnyebb érthetőség jegyében. Az első:

Egy szobát ábrázol a rajz, eltúlozva érzékelteti a hőmérsékleti viszonyokat és a falban keletkező hőáramot (a hő is felfogható áramló közegnek, ami mindig arra halad, ahol a kevesebb van belőle). Az ábra jobb oldalán az ablak, alatta a radiátor, a hőmérsékleti viszonyok arra vannak kisarkítva, amikor a levegő áll. A radiátorral szembeni falon a termosztát. Valóságos állapot ez? Igen! Ez az az állapot, amikor éjszaka van, a levegőt nem kavarjuk össze járkálásunkkal. Fekszünk az ágyban, a termosztát kikapcsolta a fűtést, mert a meleg levegő-párna elérte az érzékelő magasságát és a légtér berétegződött. A hűvös zónában fekszünk, nyakig betakarózva, a felettünk levő légréteg meg meleg. Biztos jó ez így? A szoba lassan lehűl, a fűtés beindul, a levegő keringeni kezd a sűrűség-különbség miatt és felmelegszik a szoba alja is. Persze melegünk lesz és kitakarózunk. A fűtés leáll, a levegő rétegződik… Általános felfogás, hogy hálószobába csak radiátort szabad tenni – biztosan jó megoldás? Gondoljunk bele abba is, hogy a fal mellé helyezett szekrények mögött mekkora lehet a hőmérséklet, ahol nem jár a levegő, pláne, ha külső falon van. A szobában meg a mennyezet alatt akár 50-60°C is lehet, mert ugyan miért is jönne le a forró levegő, mikor felfele szeret menni. A mennyezet túloldalán a tetőtérben meg lehet akár -15-20°C, tetemes hőmérséklet-különbség, nemde?

Padlófűtés

A következő legyen a szeretett-átkozott padlófűtés. Szeretett, mert akinek van ilyen korszerű kivitelben az áldja, akinek a ’80-as években keletkezett, az meg bánja. Akkoriban azt gondolták, hogy 50-60°C-os vízzel kell fűteni és akkor jó, ha a padló forró. Ekkor terjedt el, hogy a lebegő por károsítja a légutakat, meg mindenféle szörnyű betegségeket okoz. Napjainkban még él ez a rettegés, ám teljesen alaptalanul ! A hőszigetelt épületben levő padlófűtés korszerű, sőt egyenesen egészségbarát megoldás, kifejezetten alkalmas asztmások és légúti megbetegedésben szenvedők életterének. A lebegő por 27°C-os maximális padló-hőmérséklet esetében meg sem jelenik, ez a hőmérséklet az egészségügyi határérték pl. a német szabványok szerint is! A következő kételkedő kérdés: és akkor milyen meleg van a 25-27°C-os padló felett? Bizony 23-24°C, ami kellemes érzetet kelt. Lássuk a padlófűtés hőmérsékleti viszonyait:

Merőben másképp néz ki. Igen jól látható, hogy a padló felett levő légtér és benne a tárgyak is mind közel azonos hőmérsékletűek, egyrészt azért, mert a padlófűtés sugárzó fűtés, kvázi infra fűtés, másrészt a levegő hőmérséklete is a teljes magasságban közel azonos. Ebben a környezetben igen jól lehet aludni, mert azonos a hőmérséklet, nem is lehet más, hiszen az öt-tíz centis beton, amiben a csövek vannak hihetetlenül nagy tehetetlenséggel rendelkezik. Ez még jól jöhet egy jó pár órás áramszünetben is 🙂 Mivel alacsony hőmérsékletű fűtővízzel lehet fűteni, a hőáram is lényegesen kisebb (kisebb a veszteség, tehát a fűtési költség).

 

Ellenérvek:

Nem lehet padlót tenni rá, a hálószobába padló kell! Miért kell padló, de kelljen, van egy rossz hírem: tehető rá padló, van olyan típus! Több előnye is van? Sok is: nincs radiátor, nem penészedik a szekrény belseje és a fal mögötte, nem fázik a lakó lába (nyári hőmérséklet-viszonyok érzetét kelti), gyorsan szárad felmosás után, a padlón is lehet… aludni! Egyetlen hátránya van, nem lehet vele hűteni.

 

 

Falfűtés

Következzen a manapság közkedvelt falfűtés. Ez is sugárzó fűtés, viszonylag alacsony hőfokú vízzel fűthető, azonban kisebb a tehetetlensége, mint a padlófűtésnek és nagyobb, mint a radiátoros fűtésnek. Kellemes érzetet keltő fűtési mód, bár megítélésem szerint több a hátránya, mint az előnye. Máris elnézést kérek a falfűtés-hívőktől, de a fizika… (vélemény, nem állítás)

 

 

Alkalmazására legjobb környezet egy tágas nappali, vagy egy gardrób-szoba melletti hálószoba. Mivel a csövek a falban futnak, képek elhelyezése veszélyes, a szekrények elhelyezését rögzíteni kell, mögé nem kell falfűtés, és akkor hogyan rendezzem át a szobát? Szóval alkalmazása korlátok közé van szorítva. Ám lehet vele hűteni!

Mennyezetfűtés

Az előzőekhez hasonlóan ez is sugárzó felületi fűtés megannyi jó tulajdonsággal. Lehet fűteni, kiválóan lehet hűteni, lehet szekrényt tenni a falhoz, polcokat, képeket rögzíteni, meg minden! Hurrá. itt az igazi megoldás! Hát nem!

Ennél a módnál a fűtéssel van egy kis gond: egy béna kis asztal-szerűség akarja ábrázolni a problémát. Sugárzó fűtésként fentről lefele sugározza a meleget, ami átmelegíti a tárgyakat először, majd a tárgyak is melegítik a levegőt. Ez klassz, olyan, mint amikor süt a nap – télen. Ugyanis a hősugarak útjában álló tárgyak mintegy leárnyékolják azokat, így az alattuk levő felületek nem melegszenek fel. Ez a legnagyobb hátránya ennek a rendszernek. Az ágy alatti terület akár penészedhet is, meg az ágynemű az ő tartójában is. A szekrényekben is hűvös van és a pára meg lecsapódik a hideg felületekre, mert a pára az olyan.

Hűteni viszont a legjobb! Így manapság a legjobb választás a padlófűtés – mennyezethűtés kombó 🙂

 

Léteznek egyéb fűtési eljárások is, ezeket általában nem használják otthonokban. Nem találunk fekete sugárzókat, gázos infra fűtéseket, hőlégfűtést és még sok, igazából nem is lakóépületbe való megoldást. Egy fontos fűtési rendszert nem említettem, mégpedig a légfűtést. Tulajdonképpen őshazájának az Egyesült Államokat és Kanadát tekinthetjük, hiszen ebben a két államban meglehetősen elterjedt, sőt igen nagy tapasztalattal rendelkeznek e téren. A rendszer lényege, hogy speciális kazánokkal melegítik a levegőt és azt hőszigetelt nagy átmérőjű csöveken juttatják be a helyiségekbe. Mivel a kazán a levegőt, tehát a fűtendő közeget közvetlenül melegíti, hatásfoka jobb, mint a többi megoldásé. Példa: radiátoros fűtéskor a kazán felmelegíti a hőszállító közeget, az a hőmennyiséget elszállítja a radiátorig, ami hőátbocsátással melegíti a levegőt. Tehát az átalakítás kettős.

Loxone – a mindent tudó

Loxone

A Loxone világítás, zsalúzia vezérlésére lett kitalálva, mára azonban egy épület teljes felügyeletét elláthatja. Ebbe beletartozik gyakorlatilag minden, amit el tudunk képzelni. Kapcsolódhat riasztórendszerekhez, szinte minden készülékhez, ami adatkapcsolattal kommunikálhat, akár mérőkhöz, időjárás állomásokhoz, de tud mérni hőmérsékletet, nyomást, páratartalmat, azaz szinte mindent, kezelhet hardware eszközöket, AV eszközöket, bármit.

Zsenialitása igazából a többi PLC-khez képest abban rejlik, hogy grafikus szerkesztőjében igen gyorsan rakhatók össze a legbonyolultabb vezérlések, szabályozások, ráadásul igen informatív, ezért örökíthető, ergo, ha már nem lelhető fel a telepítést végző, folytatható, tovább szerkeszthető, módosítható. Nem kell hozzá agysebésznek lenni, viszont igen fontos, hogy megismerjük azt az eszközt, amit vezérelni, vagy szabályozni akarunk, mert akkor működik minden jól, ha azt kapja, ami neki jár.

Alapkészüléke a webszerver, amelyen keresztül minden platformra megírt klienseken keresztül el lehet érni a felügyeleti rendszert, az otthonunkat. További modulokkal (Extension) bővíthető a rendszer szinte a végtelenségig.

Rengeteg olyan probléma is megoldható a Loxone-nal, amelyet “normálisan” igen sok és drága eszközzel lehetne megvalósítani.

Az ára elsőre magasnak tűnik, ám ha utánaszámolunk, általában olcsóbbra jön ki, mint “diszkrét elemekből” összerakott rendszer esetén.

Egy egyszerű fűtésvezérlést motoros szelepekből összerakni gépészeti szempontból könnyű megépíteni, ám ezeket a motorokat mozgatni kell. Ha hozzávesszük azt is, hogy az egyszerű szabályozó láncok “buták”, nem paraméterezhetők, nem tudnak külső hőmérséklet arányában állítani, akkor már könnyen belátható a korszerű Loxone jelentősége. Ehhez még távoli irányítás és felügyelet is jár, akkor azt hiszem nem is kérdéses, mi a jobb.

 

Napkollektoros rendszerek beállítása, összefüggések

Szivattyúállomás

Nagyon sok, rosszul összerakott, helytelenül beállított rendszerrel találkoztam már, ideje hát, hogy leírjam, hogyan és miképpen függ össze a rendszer alkotóelemeinek beállítása.

A rendszer tulajdonképpen eléggé egyszerű, amiket be lehet és kell állítani, azok a tágulási tartály előnyomása, a szivattyú sebessége és természetesen a szabályzó, vagy vezérlő, ennek értékei, valamint a tároló környéke.

Első sorban a tároló üzemi nyomásánál nem lehet nagyobb a biztonsági szelep nyitási értéke. Jellemzően ez 6-10 bar. Fontos a maximális üzemi hőmérséklet is, ezt nem haladhatja meg a szolár szabályozó beállítása a kollektorhűtéssel együttes értékről van szó. Természetesen a tároló vizének hőmérsékletét csak akkor állíthatjuk maximumra, ha a használati melegvíz ágban van termosztatikus keverőszelep, melynek feladata, hogy a melegvízcsapolókhoz ne juthasson forró víz, tehát ez a forrázás elleni védelem.

A fagyálló folyadék dermedési hőmérséklete általában -22 és -30°C körül mozoghat, ám tudnunk kell, hogy a szivattyúk jellemző fagyállótűrése 40%-os töménységre vonatkozik. Tömény fagyállót az örvényszivattyúk nem tudnak mozgatni, ezért ne is kíséreljük meg a rendszerbe tölteni.

Mivel egy bármilyen rendszerben bármely alkotóelemet a rendszerhez kell méretezni, így a ezekben a rendszerekben is így van. A szabályzó védelmi hőmérsékletéhez (ahol az elektronika kikapcsolja a szivattyút) kell számolni a rendszernyomást és a tágulási tartály nyomását is. Emlékeim szerint 120°C-hoz 2 bar, 130°C-hoz 3 bar gőznyomás tartozik, így egyszerű a képlet: ha a szabályozó minimális védelmi hőmérséklete 120°C, akkor a helyes üzemi nyomás 2 bar, ettől legyen 0,5 barral alacsonyabb a tágulási tartály előnyomása. 3 bar üzemi nyomásnál 2,5 bar a tágulási tartály előnyomása és ekkor 130°C a beállított védelmi hőmérséklet. Mindez igen jól hangzik, de miért is kell ez a sok izé? Egyszerűen csak azért, mert ha a kollektor előbb begőzöl, mint ahogy a védelmi hőmérsékletet elérné, akkor a szivattyú csak köpködi a forró kollektorba a folyadékot és a rendszer esetleg gőzfejlesztővé válik. Elhibázott gyakorlat tehát, hogy a 3 bar előnyomással szállított tágulási tartályhoz 2 bar üzemi nyomást állítsanak, mert ebben az esetben a tágulási tartály logikailag nem vesz részt a nyomástartásban, így a legkisebb szivárgás is jelentős nyomásesést mutat. Nem utolsó sorban figyelembe kell venni a kollektor teteje és a tágulási tartály közötti magasságkülönbséget is, hiszen az első példabeli beállítás 1,5 baros előnyomással 15 m geodetikus magasságkülönbségre alkalmas. Amennyiben ez a távolság nagyobb, mindenképpen ennek megfelelő előnyomást kell beállítani, ehhez nagyobb üzemi nyomást is.

A szivattyú által szállított folyadék tömegáramát célszerű kisebb rendszereknél 3-4 kg/min-ben (3-4l/perc) meghatározni, ez persze sorba kapcsolt kollektorok esetében igaz. Nagyobb rendszerek esetében jobb nagyobb tömegáramot beállítani, hogy a kollektorok közel azonos munkapontban működhessenek, hiszen a hőmérséklet emelkedésével csökken a hatásfok.

A szivattyúk minimális fordulatszáma kisebb rendszerek lehet érdekes, szabályozott fordulatszámnál lehetőség nyílik a még gazdaságosabb energiatermelésre, nagy rendszerekben a maximális sebesség alkalmazandó. A szivattyúgyártók 30%-nál kisebb fordulatszámot nem látnak szívesen, nincs is értelme. Az új, elektronikus szabályzású szivattyúk (energiatakarékos) már nem rövidre zárt forgórészű asszinkron motorral készülnek, hanem teljesen elektronikus, állandó mágneseket alkalmazó motorokkal. Ezek már nem sebességszabályozhatóak tők a régi szabályzókkal, kivéve, ha minimum fordulatnak 100%-ot állítunk be.

Ezek a sorok első sorban a kollégáknak íródtak, de remélem, hogy másnak is érthető.

Infrafűtés, fűtés elektromos árammal

…És megint az örök és vitatott téma! Hagyjuk már, minek ezzel foglalkozni? Szerintem mindaddig kell ezzel a témával foglalkozni, amíg nem lesz teljesen érthető mindenki számára, hogy jelenleg fűteni elektromos árammal közvetlenül igen gazdaságtalan megoldás.

Újabb felhördülés: Egyáltalán nem is igaz! Pedig igaz, sajnos igaz. Az elektromos áram hőhatását fűtésre felhasználni kilowattonként kb. 40 Ft-ba kerül. Gázzal 15, Hőszivattyúval lehet 6-10 Ft is. Ezek az adatok máris megmagyarázzák, miért is nagy luxus. Egy ésszerű magyarázat lehet az elektromos fűtésre, hogy van egy igen nagy teljesítményű napelem rendszer, amelynek megtermelt energiamennyiségével fedezni lehet a felhasználást. Persze hőszivattyúval szemben ez a megoldás 3-5-ször nagyobb mezőt igényel hasonló szorzós árban.

Nézzük az előnyöket:

  1. Alacsony beruházási költség
  2. Gyors telepíthetőség
  3. Gyakorlatilag karbantartásmentesen üzemeltethető
  4. Könnyen szabályozható

Szerintem itt be is fejeződött 🙁

Nézzük a hátrányokat:

  1. Igen drága üzemeltetés
  2. Nagy elektromos áramigény
  3. Működés közben jelentős elektroszmog
  4. Az 1-es “COP” ökológiai szempontból igen rossz arány

Majdnem kiegyenlített az előnyök és hátrányok sora, ezért igen könnyű “megvezetni” a vásárlókat.

Végül is igaz ez az olajradiátorokra, a ventilátoros fűtőalkalmatosságokra, az elektromos padlófűtésekre, felületfűtésekre, az ionkazánokra (sikeresen betiltva), elektromos kazánokra, viszont nem igaz az infrafűtésekre.

Nagyjából annyival bővülnek az előnyök, mint a hátrányok, mégpedig azzal, hogy nem a levegőt melegítik az infrapenelok, hanem a tárgyakat, testeket. Az előnye abban rejlik, hogy amikor fűt, igen kellemes meleget sugároz, a hátránya, hogy amikor nem működik, az emberi test a hűvösebb levegőt érzi, tehát kellemetlen hűvösérzet keletkezik.

Az ember bőre igen érzékeny szerv, 1-2 °C-ot is meg tud különböztetni, így nagyon nem mindegy, hogy 18, vagy 20, 22, 25 °C-ban érzi-e jól magát valaki. Éppen ezért a korszerű szabályozások 0,5, esetenként 0,1 °C hőmérsékletváltozásra kapcsolnak, szabályoznak. Ennek eredményeképpen észrevehetetlen a szabályozás, nem fordul elő, hogy egyszer hűvöset, másszor meleget érezhet az lakó.

Régebben ezeken az oldalakon heves vita alakult ki az infrafűtéssel kapcsolatban, véleményem és tapasztalatom azóta sem változott, sajnálom.

Tehát kérek mindenkit, nagyon alaposan átgondolva válasszon elektromos fűtési megoldást, mert sajnos e témakörben a hit mit sem ér, kizárólag a fizika működik és ennek törvényei.

Szörnyű példaként meg kell említenem a kavitációs kazánt, amely egy hihetetlen hülyeség, sajnos áldozati is vannak 🙁

 

 

 

Szabályozás, vezérlés

A szabályozás és a vezérlés fontossága abban rejlik, hogy valamely fizikai jellemzők mennyiségét, vagy minőségét kell befolyásolni annak érdekében, hogy a kívánt mennyiségek, vagy minőségek kerüljenek felhasználásra. Ez a mondat eléggé kacifántosra sikeredett, az egyszerű magyarázatra példa a fűtési rendszer az éghajlatunkon: folyamatosan változó külső hőmérséklet mellett azonos hőmérsékleten kell tartani az épületekben levő helyiségek levegőjét mondjuk a folyamatos munkavégzés fenntarthatósága, vagy egyszerűen csak a kellemes benntartózkodás érdekében. Korunkban a szabályzás és a vezérlés eszközei jobbára, vagy talán már kizárólagosan elektronikus eszközök. Miért is van szükség elektronikára mindenhol?

– Nincs szükség átfogó elektronizálásra, azonban az elektronika nyújtotta lehetőségek gyakorlatilag határtalanok. Sok esetben már elhagyhatatlan olyan esetekben, amikor pontos értéken-tartásra van szükség. Egyszerű magyarázat erre a termosztát, mely régebbi mechanikus létére képes volt 2-3°C-os határértékekkel kapcsolni, a fejlett elektronikus termosztátok akár 0,1°C-os kapcsolási intervalluma. (Szakembereknek: tudjuk, hogy a hőmérséklet-különbségez Kelvinben adják meg 🙂 ). Az egyre kisebb tartományok pontosabb szabályzást tesznek lehetővé, így a befektetett energiamennyiség csökken, ráadásul a közérzetünk is jobbá válik azáltal, hogy a hőmérséklet-változás okozta kellemetlen érzet csökken, jobban tudunk koncentrálni arra, amit éppen végzünk. Az épületekben már teret nyert az épületfelügyeleti rendszer, melynek feladata az összes változó befolyásolása, vezérlése. Beletartozik tehát a fűtés, hűtés, világítás, szellőztetés, aktív árnyékolás, a hőtermelés, a biztonságtechnika, a belső és külső kommunikáció, szóval minden, ami az épület működéséhez szükséges lehet. Ez persze hatalmas mennyiségű információs kábel és érzékelők beépítését teszi elengedhetetlenné. Az agy maga a rendszer számítógépe, minden információt az érzékelők generálnak, a vezetékeken jut el a központhoz, amely értékel, összehasonlít és a beavatkozó eszközökön keresztül szabályozza, vagy vezérli a megfelelő eszközt. A rendszerek kiépítés rendszerint az elektromos hálózat kialakításával párhuzamosan zajlik, ám külön-külön vezetékcsatornákban. A vezetékcsatornák jellemzően a falakban helyezkednek el, vakolás után nem láthatók többé (jó esetben). A vezetékek, érzékelők, központok telepítése hasonlóan a víz, vagy csatorna-rendszerekhez, meglehetősen nagy bontással járnak, a munkák nyomait a kőművesek, burkolók tüntetik el, teszik láthatatlanná azokat, azaz felöltöztetik a falakat. A telepítés után következik a programozás, beszabályozás, ettől a munkafázistól fog úgy működni minden, ahogyan az megtervezésre került.

A termosztát helye

Ez a téma is megér egy önálló lapot az épületgépészet könyvében. Tapasztalatom szerint nagy a káosz a szakemberek fejében is ezzel kapcsolatban. Ez így nem is igaz, a pontos megfogalmazás inkább az, hogy tévhitekkel közelítik meg e tárgykört. Habár minden termosztáthoz használati utasítás jár, igen sokszor magyar nyelvű, nem olvassák el, hanem az „így szoktuk„ meggyőződés tör felszínre, vagy a megrendelő olykor helytelen akarata érvényesül a józan ésszel szemben. Gondolkodjunk kicsit: egy eszköz kell, hogy vezérelje egy sok helyiséges épület, vagy lakás fűtését egy olyan helyről, amit rábökéssel kiválasztunk? – Talán érződik, hogy ez igen finoman szólva butaság, nem? Újabb kérdés: találkozott-e már beszabályozott fűtési rendszerrel? Ugyan a szabályozó szelepeket a szakma szabályai szerint felszerelik, de hogyan is kell azt beállítani? Hát nem igen találkoztam olyan lakással, ahol ez megtörtént, talán azért, mert ez egy időigényes munkafolyamat, amit nem szeret elvégezni a gépész, rendszerint a megrendelő is eltekint tőle, mert gyorsan-gyorsan haladni kell. Igaz, hogy az ő zsebére megy, de a “barátomnál sem csinálták meg, mégis meleg van” frázissal el is hessegeti a gondolatot, hogy talán mégis fontos lehet. Az autószerelőtől elvárja, hogy a szeretettel és ragaszkodással körülvett autó-álom tökéletes legyen, de a lakás, amiben az élete jó részét eltölti, az jó úgy is! Vissza a termosztáthoz: tényleg ésszerű dolog az épület helyiségeinek hőmérsékletét egyetlen termosztáttal szabályozni? Egy önálló családi házat ugye körbeveszi a természet, a négy égtáj, a minden nap minden órájában változó hőmérsékletű, szinte állandóan mozgó levegő, a napsütés, a csapadék, belül a főzés, sütés, fürdés, mosás, szárítás okozta változók, és még sorolhatnám a megannyi tényezőt. Valóban ezeket a változásokat egy termosztátnak kell szabályoznia??? Ugye már belátható, hogy nem jó az út, amelyen haladunk akkor sem, ha a termosztátok ma már csodálatos elektronikai alkotások – melyeknek az egyetlen dolguk, hogy kapcsoljanak, avagy nem. Kell-e egyáltalán termosztát? Kell, de nem egy, hanem sok, helyiségenként, vagy akár termosztatikus fejekkel szerelt radiátorok, fűtésszabályozók, sőt padlófűtés-termosztátok! Ezeket az eszközöket azonban a megfelelő helyre kell szerelni és jól kell használni, különben magas energiaszámlák keletkeznek és az otthonok tulajdonosai ugyebár nem is tudják számon kérni, mert nincs összehasonlítási alapjuk. A hőtechnikai számítások lenne az alap, ám sok múlik a bentlakókon, mert jobbára a tervezési 20°C-nál melegebb van házakban s mint az már köztudott, egy fok hőmérséklet emelés 6-8%-al növeli a fűtési költségeket. Amennyiben mégis csak egy termosztáttal akarja vezérelni az egész fűtési rendszert, ki kell választani egy olyan helyiséget (kontroll pont), ahol a termosztát helyet kaphat. Melyik legyen az? – A megrendelő a kényelemre szavaz. Ha gyönyörű a készülék, legyen a nappaliban egy fő helyen. Jó-e ez? – Nem, mert nem biztos, hogy nem süt rá a nap, nincs alatta radiátor, nincs ajtó mellett, stb. El is jutottunk oda, hogy mik a felszerelés szabályai: nem kerülhet a készülék a radiátor közelébe, hiszen a radiátor sugárzó hője befolyásolja, nem kerülhet nyílászáró mellé, főleg ajtó mellé, mert a nyitás-zárás okozta légmozgás befolyásolja a működését, nem kerülhet olyan helyre, ahol napsütés érheti érthető okokból, nem takarható el, nem kerülhet szellőztető rendszer befúvó és elszívó nyílásának hatókörébe (vetőtávolságon belül). Hát akkor hova kerülhet?
– Egy olyan falfelületre, ahol a fenti hatásoktól mentesen működhet, rendszerint a radiátorral szembeni falon kellene lennie 1,5m magasan. Meg is vagyunk a kijelöléssel, de komolyan gondoljuk, hogy innen kell beállítani az egész épület minden helyiségének a hőmérsékletét? Jól járunk el abban az esetben, ha a külső hőmérséklet mindig azonos. Viszont hazánk ebből a szempontból rossz helyre került, mert van négy évszakunk és állandóan változó napi középhőmérsékletünk. A megoldás: a helyiségeket függetleníteni kell a külső hőmérséklettől hőszigeteléssel, vagy el kell tűrnünk, hogy az északi oldal hűvösebb, a déli melegebb, télen nagyjából jó, vagy az igazi megoldás: hőszigetelés a válaszfalakon is és helyiségenkénti termosztátok beépítése. Ez a logikus működés eredményezi az optimális energiafelhasználást, mert minden helyiségben a szükséges hőfok állítható be. Szükségtelen 26°C a nappaliban, ám a fürdőszobában jól esik a meleg, a hálószobában jó a hűvös, már aki szereti. A mindenkinek megfelelő hőmérséklet-viszonyok ezzel a megoldással állíthatók be, sőt ez a legkorszerűbb is, sokáig ez is lesz. Igaz, hogy az épület építésekor a kialakítás drágább, ám az üzemeltetési költségek ellensúlyozzák azt, a beruházás néhány év alatt megtérül. Az épületet meg nem néhány évre építjük … Az elektronikus, programozható termosztátok korában minden helyiségben beállítható a nappali, éjszakai hőmérséklet, vagy akár a hét minden napjára különböző beállítás is lehetséges. Az ilyen eszközök már nem drágák és nagy hasznot hajthatnak energiafelhasználásunk terén. Végezetül egy rajzocska a helyes elhelyezésről egy helyiségben: a termosztát helye az OK feliratnál